Kína otthon rálépett a zöld útra, de közben a kínai cégek világszerte folytatják a rablógazdálkodást

2019.06.14

A globális környezetvédő szervezet, a Greenpeace 1997-ben nyitotta meg első ázsiai irodáját Hongkongban. Cö Pang Cseung (Sze Pang Cheung) a Greenpeace kelet-ázsiai szervezetének jelenlegi ügyvezető igazgatója szülővárosában csatlakozott a szervezethez mint önkéntes aktivista. A Hongkongi Egyetemen történelmet és szociológiát hallgató egyetemista rövid úton hivatásos aktivista lett. A helyi kampányok szervezése után a Szöulban, Pekingben, valamint a népi Kínához tartozó, de sajátos státuszú tajvani Tajpejben is kirendeltséget alapító szervezet kommunikációs igazgatójává lépett elő.

A még önkéntes korában ráragasztott Kontau becenevére ma is büszke környezetvédő (a szó a kantoni kínaiban kopaszt jelent) egy nemzetközi találkozóra érkezett Budapestre. Hivatalos vacsoraprogramja előtt a bulinegyed egyik üzemegységében válaszolt a Qubit kérdéseire.

Kékülő egek

"Kína jelenleg a legnagyobb légszennyező ország a világon, ezt a kormányzat sem tagadja. Az elmúlt pár évben elért eredményeket látva azonban egyáltalán nem kizárt, hogy az évi 6-7 százalékos GDP-növekedés fenntartása mellett a következő években radikálisan csökken a környezeti terhelés. Az alacsony vagy zéró szén-dioxid-kibocsátású, kizárólag megújuló energiát használó, évente 1 millió új munkahelyet teremtő high-tech- és IT-szektor már most is közel ötödét termeli meg a nemzeti összterméknek. A kormányzati tervek szerint a következő évtized végére a szénerőművekre alapozott nehézipar részesedése 20-25 százalékkal is csökkenhet, márpedig a légszennyezés 60 százalékáért ez az ágazat felelős" - mondta a régiós igazgató.

Cseung szerint a kínai kormányzat akkor kezdett a zöldítésbe, amikor egyértelművé váltak a gazdasági növekedést alapjaiban kockáztató, milliókat érintő közegészségügyi veszélyek. A hivatalos statisztikák szerint 2012-re már évi 670 ezer kínai ember halálát okozta közvetlenül a szénerőművek légszennyezése, és az évtized elejére az is kiderült, hogy a nagyvárosokat, iparterületeket megülő szmog önmagában közel három évvel csökkentette a születéskor várható élettartamot az érintett populációkban. "A politikai vezetés számára is nyilvánvaló lett, hogy a hagyományos, a szén elégetésével energiát termelő ipar fenntarthatatlan, és amennyiben Kína meg kívánja őrizni addigi eredményeit, és még erősödni is szeretne, váltani kell. Ez a döntés a kínai pragmatizmus következménye" - mondta Cseung.

A kínai Greenpeace ugyan már a 2000-es évek végétől szervezett akciókat, hogy felhívja a figyelmet a szénerőművek által okozott katasztrofális környezetterhelésre, de a régióvezető szerint ezek a kampányok legfeljebb a külföld és a magasan képzett városi értelmiség figyelmét keltették fel. A kínai politikai vezetés nem a civil környezetvédők vagy a tiszta levegőt legfeljebb csak gondolatban követelő kínai nép nyomására bízta meg a Nemzeti Fejlesztési és Reformügyi Bizottságot a kibocsátási stratégia kidolgozásával.

A "Kék egek" nevű nemzeti légszennyezés-csökkentési tervet az ENSZ 2014 decemberében Limában rendezett nemzetközi klímakonferenciáján ismertette a kínai delegáció. A már hónapokkal korábban bevezetett és államhatalmi eszközökkel számon is kért intézkedéscsomag 2017-re átlagosan 35 százalékkal csökkentette a levegő szállópor szennyezésének mértékét a kontinensnyi országban.

"Kína energiamixében a kőszén pár éve még a 70 százalékot is meghaladta, tavaly év végére ez az arány 60 százalék alá csökkent. A földgázra, illetve elektromos áramra történő rapid átállás azonban finoman szólva sem volt zökkenőmentes. Tavaly és tavalyelőtt télen az északi régiók városaiban több mint 2 millió háztartás és sok százezer közintézmény maradt fűtés nélkül hosszú hetekre, hónapokra, mert szén már nem, gáz pedig még nem volt" - mondta a program hátulütőiről Cseung.

Kína fölött az ég azonban még korántsem makulátlanul kék. A városi levegő ma is durván szennyezett, ezért a Greenpeace sem hagyott fel a szmogellenes akciózással.

A külföldi központú civil szervezetekre vonatkozó, 2017 januárjában bevezetett új jogszabálycsomag rendőrségi regisztrációra kötelezte a Greenpeace kelet-ázsiai részlegét is, de Cseung szerint mindez mindössze annyiban nyilvánul meg, hogy megszaporodtak az állami szupervíziók, de a könyvelésüket vizsgáló revizorok és bürokraták nem gátolják a munkájukat, hiszen eddig is átláthatóan működtek. Az ideológiai jellegű politizálást pedig eddig is kerülték, ahogy emberi jogi állásfoglalásokkal sem piszkálták az államhatalmat. Az új kínai civiltörvényben kötelezően előírt kormányzati szintű támogatóik korábban is voltak, azzal pedig, hogy egy idő óta külföldi szervezet is folytathat adománygyűjtő kampányokat anyagi helyzetük is javult. Bár működésüket javarészt nem a kontinentális Kínában, hanem a Tajvanban és Dél-Koreában élő szimpatizánsaik finanszírozzák.

Birodalmi imperializmus

A belföldi környezetvédelmi eredményekkel homlokegyenest ellenkező irányba mutatnak az államkapitalista konzorciumok és pénzintézetek külföldi beruházásai fejlesztései. A görögországi Pireusban, illetve Sri Lankán zajló gigászi léptékű kikötőfejlesztések komplett tengeri ökoszisztémákat veszélyeztetnek, ahogy a Belgrád-Budapest vasútvonal jelenleg ismert nyomvonala is több ezer hektáron károsíthat természeti értékeket. A Balkánon és jó néhány fejlődő országban kínai intézmények pénzéből épülő szénerőművek, vagy az erdőirtásokat és az édesvízkészletek elszennyezését eredményező afrikai bányászati projektek azt jelzik, hogy az államhatárokat átlépő kínai nagytőkétől egyáltalán nem idegenek az egykori gyarmatbirodalmak rablógazdálkodó módszerei.